Mi történik akkor, ha a legjobb barátoddal rájöttök, hogyan lehet "szuperhőssé" válni, de a kísérlet elcsúszik egy félreértésen és némi nézeteltérésen, ami oda vezet, hogy egymás ősellenségeivé váltok? Erről szól Victoria Schwab bemutatkozó kötete.
Főhőseink, Victor és Eli a Lockland University természettudományi tanszékének Jamese és Siriusa: kicsit arrogáns, nagyon tehetséges, és amint elég gyorsan kiderül, kellően vakmerő srácok. Mivel a szokásos tananyag nyilván nem érdekli annyira őket, ezért egyedülálló kutatásba kezdenek: arra akarnak rájönni, hogyan szerez valaki különleges képességeket. Miután azonban az elméletet átültetik a gyakorlatba, röviden szólva elszabadul a pokol: Victor börtönbe kerül, Eli eltűnik, és az rögtön az első fejezetekből kiderül, hogy nem volt békés az elválásuk.
A könyv több idősíkban játszódik. Az elején mind a múltat - az egyetemi éveket -, mind pedig a jelent Victor szemszögéből ismerjük meg, aztán a végére Eli, valamint még három mellékszereplő megkapja a maga fejezeteit. Ebből a szempontból kissé aránytalan a könyv, de ahhoz, hogy átlássuk az egyének motivációit, ez egy kiváló módszer; a történet elején pedig valóban nincs sok jelentősége mindenki más gondolatainak vagy emlékeinek. Mivel Victor ennyire központi szerepet kap egészen sokáig, ezért a karaktere is nagyon szépen meg van formálva: lenyűgözően okos és ravasz, kiváló emberismerő, és közben kegyetlen és irigy - szóval magával ragadó. (Ha jól értelmezem az internetek véleményét, nem én vagyok az egyetlen, aki Dane Deehant látná szívesen egy filmadaptációban, még akkor is, ha kicsit fiatal a szerepre.)
Nehéz erről a könyvről úgy írni, hogy ne lőjem le az összes fontos "titkot", de megpróbálom. Eli motivációja nagyon ki van találva, tökéletes vitaindító lehet jó és rossz fogalmát illetően. Sydney-ről a Saga képregény Izabelje ugrott be, Mitch pedig az én fejemben az Atlantisz című rajzfilm Dokija. Ez is jelzi, hogy alapvetően elhagyhatatlan típusok (gyámoltalan kislány; nagydarab, de csupaszív fickó; csábító szőkeség), de annyira jól működnek ebben a sztoriban, hogy nem lesznek klisések. A "szupererők" is különlegesek: nem azt mondom, hogy sosem fordultak még elő máshol, de együtt lenyűgöző kombinációt alkotnak. Nagyon gyorsan olvasható, könnyed, de intelligens stílusban megírt könyvről van szó, ami érdekes etikai kérdéseket feszeget, izgalmas karaktereket vonultat föl, és szinte követeli a folytatást - ami, ha minden igaz, jövőre jön. Addig pedig ott van Schwab többi műve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése