Mivel nem csak könyvekről meg filmekről szeretnék írni, ezért az egyéb érdeklődési köreimet ezekben a havi bejegyzésekben fogom elétek tárni. Lesz benne művészet, divat, gasztronómia, meg még sok más egyéb, amit egyelőre nem tudok megjósolni - de vágjunk is bele!
Az első kedvencemre teljesen véletlenül sikerült rátalálni, de azonnal beleszerettem. Barbara (vagy becenevén Basia) Dziadosz rajzai látszatra leginkább szocializmus-beli reklámokat idéznek (ami lengyel származása miatt egyáltalán nem meglepő). Viccesek, szürreálisak, néha társadalomkritikusak, sokszor meg inkább csak aranyosak.
Budapest100 és Könyvfesztivál
Az április programok szempontjából tömve volt jobbnál jobb dolgokkal, és ezért nem tudtam én sem dönteni fenti két esemény között. A Budapest100-nak ráadásul most már három éve aktív résztevője is vagyok a háttérből, így különösen a szívemhez van nőve (magyaros fogalmazás FTW). A Könyvfesztivál adta lehetőségeket pedig idén, úgy érzem, kimaxoltuk a barátaimmal: sokat dedikáltattunk (én hármat), és két nagyon jó beszélgetésen is részt vettünk, amik közül az egyiken Grecsó Krisztián énekelt a Rájátszásos barátaival, Háy János pedig egyszerre volt mérhetetlenül vicces ("Ja, hogy honnan szedjük a cuccot?") és ugyanilyen bölcs ("Hát a prózának olyannak kell lennie, mint a Teremtés könyvének: tökéletesnek, érted?"). Természetesen nem hagyhattuk ki Jonathan Franzent sem, aki egy fantasztikusan jófej ember, és majd az unokáimnak úgy mesélem, hogy megkérte a kezemet.
Csillagok háborúja
Most közbeszólhatna valaki, hogy hé, álljon meg a menet, hát ez is film, nem erről volt szó! De a Csillagok háborújáról nem fogok külön bejegyzéseket írni, mivel most már a legutóbbi film is tíz éves, és nálam sokkal hozzáértőbb emberek írtak róla bőven. (Természetesen decemberben több kilométeres kirohanásra számíthattok.) Újranéztük mind a hat a filmet a barátaimmal, és ez bizony elég sok tanulsággal szolgált: például megértettem, hogy miért gyűlölik annyira mélységesen az emberek Hayden Christensent. Ugyanis a II-III. film azok közé tartozik, amik klasszisokkal jobbak lettek a magyar szinkronnal. Az eredeti trilógiát is most láttam először eredeti nyelven, és elég megható volt az ikonikus mondatokat újra hallani. Han Solóba pedig újra és reménytelenül beleszerettem.
Túrószuflé
Szerintem ezt nem nagyon kell magyaráznom, a kép magáért beszél. Képzeljetek hozzá a málnaöntetet, és máris a mennyországban lesztek. A receptet itt találjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése